Az előző írás folytatása azért aktuális, mert sokszor előfordul, hogy a csecsemő- és gyermekkorban elszenvedett traumák olyan mélyek, hogy nem akar az elme ezekre emlékezni. Teljesen elzárja a múltat, amit sosem feszegetünk erőszakkal. (gyermekkori-traumak-sebek/ Ilyenkor az történik, hogy a jelenből indulunk vissza és lépésről, lépésre haladva vissza az időben
Gyermekkori traumák, sebek
Sokan kérdezik tőlem a konzultációk kapcsán, hogy lehet az, hogy ennyiszer kell a gyermekkori sebekhez visszakanyarodni? A helyzet az, hogy a jelenlegi életünket alapvetően határozza meg a fogantatásunk körülménye, a 9 hónap, amit Anya pocakjában töltünk, és a születés folyamata. És vannak az előző életekből hozott tapasztalások is, melyek még
Megengedem magamnak, hogy igazán éljek!
Megengedem magamnak, hogy igazán éljek! Mit is jelent ez? Úgy 10 éve kezdtem igazán magamon dolgozni. Amikor megért bennem az „elég volt” érzés, akkor kinyitottam magam a világra azzal a céllal, hogy leszámoljak azzal az életműködéssel, amit a szüleimtől láttam és ebben a világban tapasztaltam. Elhatároztam, hogy meghódítom a világot
A 100. majom
Nagyon sokan vagyunk, akik úgy döntöttünk, hogy változtatunk az életünkben olyan dolgokon, melyek nem tetszenek, amiben nem érezzük jól magunkat. Önmagában a döntés, hogy igen, változtatok, megindítja a folyamatot. Tudni kell, hogy a változás azt jelenti, hogy valóban megváltoznak helyzetek, emberek, azáltal, ahogy Benned megindul a változás. Sokszor az a
Harag, neheztelés, düh
Harag, neheztelés, düh Mindannyian haragudtunk már életünkben. Mindannyian ismerjük a düh erejét, és azt is, amikor ezek nem illannak el csak úgy egy hangosabbra sikerült vitában, hanem jönnek velünk heteken, hónapokon, sokszor éveken és évtizedeken át. Nagyon fontosnak tartom ezt megvizsgálni és kitakarítani. Amikor azt mondjuk, hogy a tudatos
Elvárások és a Hit
El-vár-ások és a Hit. Ha képesek vagyunk elengedni az elvárásainkat, akkor új dimenziók nyílnak meg előttünk. Az elvárások elengedése pedig nem más, mint a HIT próbája. Igaz ezt születésünk óta húzzuk, legalábbis hamar megtanultunk, nem sokkal azután, hogy ideérkeztünk. Csecsemőként tőlünk várták el, hogy a legjobb babák legyünk. Sokat aludtunk,
Valóban a helyeden vagy?
Valóban a helyeden vagy? Sokan sokszor tettük már fel magunknak ezt a kérdést: valóban a helyemen vagyok? Ez az én életem? Főként azokban a szakaszokban jelenik meg bennünk ez a kérdés, amikor valami nem jó, már többször érezted, hogy nem jó, ismétlődik a nem jó érzés bennünk. Az egyik
Kapcsolódások
Kihez, mihez, hogyan és miért? Egyedül jöttünk, egyedül is megyünk…ami közte van, ott vannak emberek és kapcsolatok. Ha szerencséd van, jól telik az idő, parádés szereposztásban, ha nincs szerencséd, akkor amolyan hullámvasút féle élmény az élet. Biztosan ismerős nézőpont. Nem vagyunk egyedül, és ez a legfontosabb tény, felismerés, kiindulópont. Nevezd
Ki vagy valójában?
Ki vagy valójában? Komolyan kérdezem. Belegondoltál már valaha, hogy ki is vagy Te? Olyan elánnal éljük az életünket, fókuszálva a problémák megoldására, hogy csak azt vesszük észre, hogy az évek telnek, a gyerekek felnőttek, újabb és újabb nyavalyák nehezítik az életünket, az osztálytalálkozón is mindenki öregebb… De ennyi lenne
Dráma az anyaméhben
Dráma az anyaméhben Régóta készülök írni erről a témáról, de mindig halogattam, mert nem könnyű falat. Az írás címe okkal ugyanaz, mint az Austermann házaspár könyvének a címe, mert ennél kifejezőbbet nem tudtam adni a témának. Miről is van szó? Spirituális érdeklődésű embereknek nem újdonság az a tény, hogy