Vajon mikor és miért tűnik el a bátorság az életünkből?
A bátorság egy olyan dolog, fogalom, erény, képesség, amire mindannyian vágyunk.
A legtöbb gyermek félelem nélkül megy bele minden kalandba, és tapasztal. Tapasztal mindaddig, amíg anya azt nem mondja neki vagy apa persze, hogy nem szabad (a nagymamákról nem is beszélve)!
Nem szabad, mert a sütő forró, a hűtő hideg, a bringa veszélyes, a hal szálkás, a nyár meleg, a víz vizes, a szomszéd hülye… és megannyi rögzült program, amit persze ők is tanultak valakitől valamikor.
De idézd csak fel azokat a kalandokat a gyermeki korodból, amikor nem számított ki mit mondott, mert a kalandvágy ott élt Benned.
Milyen ereje volt az adrenalinnak, amikor a pici gyermeki testünkben felugrott, amikor kitaláltuk, hogy felhívjuk találomra a telefonkönyvből Kis Lajost, és megkérdeztük: Kis lakás? Cserélje nagyobbra!
Vagy az emeletről dobáltuk a tojást, de pont úgy, hogy az emberek elé vagy mögé essen… de néha elvétettük és a fejükre esett… Volt ilyen is.
Vagy amikor az oviból megszöktünk, mert azt gondoltuk elég volt, és a világot látni kell. Szinte minden családban van egy ilyen megszökős történet, amikor összeáll egy csapat 5 év körüli gyerekekből, mert egyedül azért mégsem vágunk neki az ismeretlennek, és elindultunk.
Nem tudtuk hova megyünk, de legalább ketten voltunk és útra keltünk. Ha volt ilyen élményed, idézd fel magadban. Kérd az elméd, hogy emlékezzen!
Milyen érzés volt akkor az ismeretlen?
Milyen bizsergető, finom és igazán örömteli érzés volt, amikor azt éreztük a világot fel kell fedezni, mert az a kaland igazán??!!
Amikor most az életedben azt mondod, indulnék, de merre? Indulnék, de nem merek…. akkor érezd át újra azt az örömöt, amit a kalandvágy mozgatott Benned öntudatlanul korábban.
Az élethez kell néhány dolog, de leginkább Te kellesz!
Amikor bátor vagy és meguntad a szenvedést és akarod újra azokat az érzéseket, amiket az adrenalin okozott, amikor elindultál a barátoddal az oviból bátran és erősen és kíváncsian a világra, akkor indulj végre!
Amikor ovisként az ismeretlent választottuk, semmit sem vittünk magunkkal, csak egy barátot, akiben bíztunk.
Most sem kell más.
Persze tudom, hogy a házat és a kocsit és a felelős munkát ott hagyni nem lehet… Csak azt hagyd hátra, ami már nem okoz örömet Neked.
Gondolj a bátorságra, csukd be a szemed és lélegezd be, bátor vagyok, bátor vagyok az élethez, bátor vagyok, hogy lépjek.
Hadd járja át a tested ez az érzés: bátor vagyok! Az élet egy kaland!