A megfelelési programok hamar rögzülnek

Életünk során sokszor tapasztaljuk meg, éljük át azt az érzést, hogy meg akarunk felelni, vagy meg kell felelni másoknak. Kezdődik ez gyermekkorban, amikor szinte tudattalanul szeretnénk minél többet kapni a szerető gondoskodásból. Akkor már rögzülnek azok a programok, hitrendszerek, miszerint: nem megy másképp, hogy szeretetet kapjak, csak ha megteszem azokat a dolgokat, amiket elvárnak tőlem.

Ez iskolás korunkra már olyan komolyan működik, hogy sok gyerek azért tanul jól, hogy a beígért jutalmat megkapja. Megkapja a büszke szülői elismeréseket, a kiemelést az átlagosból. Azért jó sokszor csak, mert   Anya, Apa csak akkor boldog. Egyébként, ha becsúszik egy-egy görbe nap, akkor szembesül a jól bevált érzelmi zsarolással: „most Anya nagyon szomorú”,” most Apa nagyon mérges”. A gyermekközösségben működő hierarchiában sincs ez másként. Harc megy a baráti kapcsolatokért, és aki többet áldoz be magából, az „nyer”. Persze csak látszólag. Kialakulnak már ott kis iskolás korunkban ezek a megfelelési programok, és rögzülnek szépen az agyunk tudattalan részében.

Megfelelési programok

Ahogyan pedig az idő telik, és nyílik a világ, úgy lesz a megfelelési kényszer egyre mélyebb és egyre veszélyesebb számunkra. Míg nem felnőtt korunkra, amikor párt választunk vagy munkahelyet, már ezekkel a futó programokkal állunk be a sorba, és elkezdődik a szakadék mélyülése a saját igazi lényünk és a világ által szeretett lényünk között.

Amikor az életünkben valami nem működik, vagy esetleg több területen van diszharmónia, netán semmi sem megy úgy, ahogy szeretnénk, és ezt megosztjuk mondjuk a szüleinkkel, akkor ott elindul valami. Megosztjuk barátokkal, a társunkkal ezeket az érzéseket, és ők reagálnak valahogy.

Amikor én azt a döntést, hoztam, hogy elválok.

A család reakciója olyan erős visszatartó erőként kezdett működni, hogy 3 évig visszatartott a tényleges lépéstől. Jöttek a jól bevált „igazságok”: „A mi családunkban nincs válás”, ” aki elválik, az rossz ember, elindul a lejtőn”, ” mindent meg kell osztanotok, semmitek se marad igazán”, ” ennyi év akkor kárba vész”, „statisztikák szerint aki egyszer elvált, sosem lesz tartós kapcsolata” stb… Bármikor voltam készen változtatásra a munkámat érintő területeken, Anyám mindig mindentől óva intett. Majd a barátok „Azt hiszed, ott jobb lesz?”, ” Te aztán karrierista vagy, mi lesz a családdal?”, „Jól meggondoltad, nem félsz?”, ” Mi lesz, ha….

A környezetünk, a társadalmi elvárások, a rendszer, amiben szocializálódtunk, mind részei a visszatartó erőnek, ami önmagunkhoz vinne.

Ilyenkor két választásunk van: vagy megalkuszunk és így húzzuk végig magunkat az életünkön. Vagy el kezdjük keresni az okokat, próbálunk változtatni dolgokon, kapcsolatokon. Nehezen megy, sokszor nem is sikerül, aminek az oka az, hogy eszünkbe sem jut, hogy a problémák gyökere nem érzékelhető tudatos működéseddel. Nem vagyunk tudatában annak, hol és mikor kezdődött, mert nagyon sokszor már az anyaméhben… vagy olyan picurka korunkban, ahova már nem vezet vissza az emlékezetünk.

Ettől függetlenül futnak a programok, és jönnek a kudarcok, keserűség és fájdalom, csalódás, és diszharmónia…

Ha ismerős a fenti érzéskör, ha éltél át és meg hasonlót. Ha ránézel az életedre, és azt mondod: tényleg, akkor tudd, hogy van rá megoldás.

Ne habozz soká, írd le nekem a történeted, jelentkezz egy konzultációra bátran, mert minden az első lépéssel kezdődik

 

 

 

Megfelelési programok
Tagged on:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük