Hit? Remény? Szeretet?
Hit, Remény, Szeretet…
Hit: de miben? Kiben?
Remény: de miben? Kiben?
Szeretet: mit jelent valójában?
Keresztény térben élünk, ahol a hit, remény, szeretet hármasa vezet minket így vagy úgy az úton.
Régóta dolgozom ezekkel magamban és magamon. Nem volt könnyű átmenni ezeken és megérteni mindazokat a tanításokat, elvárásokat, útmutatásokat, amiket ez életem során ehhez a hármashoz kaptam.
A HIT számomra mindig a magamba vetett hitet jelentette, melyet az élet sokszor próbára tett. Aztán jelentette a hitet Istenben, jelentette Jézusban. Nem nevezhető vallásos nevelésnek az, amit kaptam. De valahogy mindig is éreztem egy elhívást egy magasabb rendű erőhöz, akit aztán a református egyház keretein belül 22 évesen meg is találtam. Minél erősebben és tisztábban hittem Istent és Jézust, annál kevésbé hittem magamban. Minden imámat kihelyeztem feléjük, és minden helyzetben hittem mélyen és tisztán, hogy ők tudják, mit miért tesznek velem és az életemmel. De az élet egyszer hozott egy olyan helyzetet, amiben nem tudtam merre menjek tovább. Amikor a földi helytartóval, aki jó barátom is volt, megosztottam életem nagy dilemmáját, ő nem akarta érteni, ami történik velem, és elfordult tőlem. És akkor megkérdeztem Istent, hogy helyes ez így? Hogy az egyház, és akik képviselik, elfordulnak a bajban lévő embertől? Évekig igyekeztem megérteni mi történt, de nem sikerült.
Isten azt mondta nekem: ne veszítsd el a hitedet!
És ezután ismét közelebb kerültem magamhoz, mert hinnem kellett valakiben Istenen kívül, aki itt van velem és ért engem. Hosszú évek után jutottam el oda, hogy ez a valaki csak én lehetek. És mindig is én voltam, mert minden emberben ott él az isteni minőség a születése pillanatától.
Csak éppen a rendszer, a társadalom, a világ, elvisz ettől az isteni tüneménytől, és Te elhiszed, hogy nem lehetsz isteni létező. Innen indul a kör, ami ugyanoda vezet vissza, csak közben, ha nem figyelsz, könnyen félre csúszhat az életed, és elhiheted, hogy Veled van a baj, hogy nem jár Neked a boldogság. És elhiheted, hogy Isten valahol kint van. Pedig Isten bent van…
De az életem során hittem másokban és másoknak is, amikor gyenge volt a saját hitem. Akkor nem értettem mi történik, ma már tisztán látom.
Ez a világ az illúziók világa. Minden arról szól, hogyan legyél gyengébb, hogyan érd el nehezebben, amit szeretnél. A tömegtudati programok mind ezeket erősítik. És ilyenkor meggyengül a saját hited. De nem baj, mert van más, akiben hihetsz, akiben bízhatsz, és Te ezt teszed.
Szentül hiszel a főnöködben, a férjedben, a feleségedben, a gyerekeidben, a barátaidban, és legkevésbé magadban. Hiszel a rendszerben, a tanultakban, a hallottakban…
Tőlük várod a csodát. Persze Te is teszel érte valamit, de Tőlük várod alapvetően. És a csoda nem jön, még mindig nem jön.
És ekkor lép életbe a REMÉNY. Reméled, hogy majd holnap, majd hamarosan minden jó lesz, de még mindig kint van a hit másokban és másoknál.
De azt tanultuk, hogy a remény hal meg utoljára.
Na ezt tutti, az biztos, mert Te előtte biztosan feladod, hiszen mást nem tehetsz. Leélsz egy életet és remélsz, mert ezt tanították.
Csakhogy nem magadban remélsz, hanem másokban.
Érted? Se nem magadban hiszel, se nem magadtól remélsz.
Akkor hol van a SZERETET?
Sehol…
Aki magában nem hisz, vajon szereti-e magát???????????????????????
Nem. Ez a válasz.
Hit nélkül nem megy. De nem mindegy kiben és miben hiszel.
Tedd fel magadnak a kérdést! Hunyd be a szemed, vegyél 3 mély lélegzetet, és tedd fel magadban a kérdést:
Hol van a hitem? Kinél? Kiben? Miben? Hiszek-e magamban? És ha netán igen, az a hit 100%-os és megingathatatlan?
De azt is érteni kell, hogy ez a hit, nem az ego hite. Ez a hit, a szív hite.
Kell-e akkor a remény, ha a hited magadban 100%-os?????
Ugye nem? Minek?
És ekkor van szeretet….
És mindenhol azt olvasod, amíg magadat nem szereted, addig mást hogyan tudnál szeretni?
Érted hova nyúlik ez vissza?
Érted miért fontos újra hinned magadban, tisztán, erősen, megingathatatlanul.
Vizsgáld meg, hol tartasz ebben?
És ha úgy érzed sehol, vagy messze, vagy már majdnem 100%-nál, de mégsem, akkor tegyél érte!
Vagy tegyünk érte együtt!