Az előző írás folytatása azért aktuális, mert sokszor előfordul, hogy a csecsemő- és gyermekkorban elszenvedett traumák olyan mélyek, hogy nem akar az elme ezekre emlékezni. Teljesen elzárja a múltat, amit sosem feszegetünk erőszakkal. (gyermekkori-traumak-sebek/
Ilyenkor az történik, hogy a jelenből indulunk vissza és lépésről, lépésre haladva vissza az időben tisztítjuk az aktuális sebeket. Hiszen ezek a sebek is ismétlődések. Könnyebb vagy nehezebb formában, de ismétlődnek a csecsemő- vagy gyermekkori traumák.
Mi is lehet seb vagy trauma?
Kiragadnék egy egyszerűnek tűnő folyamatot:
Például, ha sírós csecsemő voltál, ami Anyának megterhelő volt. Minden olyan helyzet, amiben Te sérültél. Lehet, hogy ez nem több mint csak annyi, hogy amikor sírtál rendületlenül, Anya elveszítette a türelmét, és hangosabban szólt, erősebben megrázott. De előfordulhat ennél erősebb változat is, amikor ez folyamatosan ismétlődik, vagy Apa is beszáll ebbe a nehezen kezelhető helyzetbe, így két oldalról kapva a megoldatlan helyzet energiáit.
Amikor pedig elérjük azt a kort, hogy akaratunknak hangot is adhatunk, akkor a kialakult konfliktus helyzetek komoly sérüléseket okozhatnak. Gondolj csak bele, a gyermekkori étkezési szokásokba. Kb. az volt a rend és ma is az sokszor, hogy helyetted eldöntik, mikor van itt az evés ideje. Nem igazán kérdezik meg, hogy a finomfőzeléket szereted-e, de attól még meg kell enni. A tányéron sem hagyhatunk semmit, mert vannak emberek és gyerekek, akik éheznek, és megennék szívesen, de…. Ez meghatározhatja egy életre a táplálkozási szokásaidat. Vagy éppen nem olyan időben és családi helyzetben születtél, amikor bőséges és választékos ételek álltak a rendelkezésre. Vagy amíg a tányér nem volt üres, nem lehetett felállni az asztaltól.
Az étkezésekkor kialakult és berögzült programok nagyon fontosak.
Manapság szinte mindenki szenved valamilyen emésztőrendszeri betegségben, amit persze a stressz aktiválhat, ami a mindennapok része lett. De ez lehet a gyermekkorban beidegződött stressz is. Ez csak egy példa, mert számtalan oka lehet az emésztési betegségeknek.
A gyermekkori traumák esetében kiemelkedő helyen áll a szobatisztaság kérdése. Na, itt aztán minden előfordulhat. A mostani 30-40 éves generációnak még nem volt Pampers pelusa, hanem igazi kézzel mosható pelenka volt csak. Emlékszem, amikor Anyukám erről mesélt, hogy mennyire undorító volt ezeket tisztán tartania. És amikor a gyermekeim picik voltak, láttam is, amikor pelenkázta őket, pedig már eldobható pelus volt nálunk. Szóval a pelenkázás és körülményei, ahogyan Anya ezt megélte és kezelte, és amiket mondott, mind a gyökerei annak, ami a mai civilizált felnőttek népbetegsége. Főként nők esetében. Mondván, hogy vagy otthon végezzük el azt, ami egyébként teljesen természetes biológiai folyamat, vagy pedig jól felszerelt női táskánk része a kórházakat megszégyenítő fertőtlenítő szett. Az utazásokat kétszer meggondoljuk, de az biztos, hogy a tisztító szett nem marad itthon. A férfiak esetében is megvan ez, csak ők természetesebben élik ezt meg. Ráadásul nőként ezek nem igazán vállalható beszédtémák, hogy még fokozzuk a fizikai tüneteket. A fiúk könnyebben beszélnek ezekről és cselekvőbbek is.
És csak ezek után haladunk a szobatisztaság felé. Hát itt is láttam már sok mindent. A biliztetés kérdése is egy amolyan türelemjáték volt nálunk, amiből a türelem hiányzott. Általában az Anyukák nem gondolatolvasók, bár sokszor sikerül olyan rendszert vinni a kicsik életében, amikor minden nap egy időben próbálják a gyerekeknek megtanítani, hogy mire is jó az a bili. Sokszor órákig ültetik a gyerekeket, akiknek fogalmuk sincs, miért kell egy kényelmetlen műanyag valamin ücsörögni…
Itt is komoly sérüléseket szenvedhetünk. Komoly problémákat okozva az ovis, majd iskolai és persze felnőtt működésünknek. Itt a szégyen energia nagyon erős, és sok mindenre kihat. Illetve a kiszolgáltatottság érzése mélyen be tud ülni a tudattalanba. Hiszen csecsemőként nem tudod a pelenkát kicserélni, és igen érzed azt is, ha Anyának vagy Apának, Nagymaminak nem tetszik igazán, ami zajlik. Akaratlanul is hibáztatod magad, tudat alatt, és szégyelled.
Ezért fontos, hogy ha a kezdetekkor olyan programok rögzültek, melyekhez a fenti érzések társultak, akkor takarítsuk ki.
A táplálkozás, az emésztés, és a természetes biológia folyamtok egészséges működése alapja a fizikai testünk egészséges működésének.
Szépen lehet ezeket is oldani, és nagyon is fontos ezt megtenni.
Az imént említett élethelyzetek, fejlődési lépések még mindig csak az enyhe változatai az elszenvedhetett traumáknak, sebeknek.
Csak kiragadtam egy példát, mert éppen ez jött, de ha bele gondolunk, akkor elgondolkodtató, hogy hol lehetnek a gyökérproblémai a mai panaszoknak.