El-vár-ások és a Hit.

Ha képesek vagyunk elengedni az elvárásainkat, akkor új dimenziók nyílnak meg előttünk.

Az elvárások elengedése pedig nem más, mint a HIT próbája.

Igaz ezt születésünk óta húzzuk, legalábbis hamar megtanultunk, nem sokkal azután, hogy ideérkeztünk. Csecsemőként tőlünk várták el, hogy a legjobb babák legyünk. Sokat aludtunk, akkor ettünk, amikor a szakkönyvek előírták, tehát 2 óránként, úgy fejlődtünk, ahogy azt minimum Dr Spock leírta a gyakorló Mamáknak vagy, ahogy a szocializmusban illett fejlődni.

A szeretetre vágyva és éhezve, mindent ezek szerint tettünk. Azt már jó látni, hogy a ma leszületett kis emberkék ezekre nagyban fütyülnek, és felborítanak minden több évtizedes szakirodalmi okosságot szépen egymás után.

Szóval a kezdeti szülői elvárások után, kibővült a kör hamar a dadusokkal és óvónőkkel.

De azt mondom, hogy ez még bírható is volt… Körül belül az oviban azért ezt már el is kezdtük mi is gyakorolni, mert ugye ezt tanultuk.

És a gyerek társainknál alkalmazva megéreztük ennek azt az oldalát, ami talán nekünk is tetszetős volt. Kirajzoltuk a határainkat kis társaink felé. Klikkesedtünk ezek szerint és beindult a harc, ami végig kísért, hogy ki kinél is jobb és érdemel többet…

Az iskolai elvárások már fájtak, már érezhetően fájdalmasak voltak. Ott már belépett a szülői elvárás mellé az iskolai kötelezettség vállalás és megfelelés azon elvárásoknak, amit az iskola diktált. És ettől datálva a rendszer és társadalom elvárásainak is megfeleltünk.

A mi időnkben éppen Istent nem lehetett hinni, pedig sokat segítette volna.

Vagy ha lehetett, akkor olyan korlátok között, melyek örökre megbélyegezték lelkünk szabad működését. De ha valami oknál fogva mégis voltál olyan szerencsés, hogy esténként tudtál az égre nézni és valami megmagyarázhatatlan okból imádkozni valakihez, aki magasabb erőt képviselt minden földi erőnél, akkor a lelked maradt az egészséges működésben.

elvárások, hit

És az a pont az, ami átsegített mindenen. A kérdés, hogy Te azon kevesek között vagy-e, akik ezt belülről érezve gyakorolták?

Ha igen, akkor a HIT kérdése ma is könnyebb. Ha nem, akkor pedig nehezebb elfogadni azt, hogy a rendszer által kialakított és hamar megtanult elvárások nélkül milyen az élet.

Nézd meg az életed egyes területeit, és tényleg a szívedből nézz rá ezekre!

Olyan érdekes, hogy ha megkérdeznélek, akkor mindenre pontosan el tudod mondani, hogy milyennek kellene lennie. Ez már jól megy.

Felsorolni, hogy mi az ideális munka: pénz, pénz és még több pénz. A többi nem olyan lényeg, mert van az a pénz amiért, amitől stb… boldog leszel (mondjuk így). És még jól is tudod magad érezni benne. Valóban?

Család: anya-apa és gyerekek.

Ha lehet 1 fiú és 1 lány. Otthon, minél nagyobb és szebb, autó több is, és persze felső kategória, nyaralás és telelés, szép ruhák, és ékszerek stb…

Egészség:

Full ohne kompromisszum. Minden működjön tökéletesen.

Barátok:

nélkülük nincs élet. Kinek is mutathatnám meg az újdonságokat a materiális világból?

És akkor az a pont, amikor minden megvan, mert azért a célorientált és sikerorientált és elvárásokkal teli családi modell segítségével ezek mind egytől egyig mondjuk összejöttek. Tehát bejött az élet.

Na de valóban?

Mindened megvan, minden elvárások szerint, minden ok, papíron. Pipa mindenre. Ami nem volt jó, azt lecserélted egy jobb munkára, egy újabb társra, egy szebb autóra és több utazással pedig át lehet vészelni a köztes időt.

Akkor hol van a baj? Miért nem jó ez még sem?

hit

És amikor innen kibontogatod a fenti csomagot, akkor lehet, hogy az a munka tényleg csak azért van, mert annyi pénz jön belőle, ami kielégíti a materiális maximumokat?

Lehet, hogy az a férj vagy felség csak apád vagy anyád tükörképe, mert a tanult minta mégis biztonságosabb annál, ami ismeretlen, de lehet magával ragadóbb?

Lehet, hogy a barátok tulajdonképpen csak hiúságmérő műszerek, de semmiben sem értik a lelki működésed, ami most ébredezik?

Lehet, hogy most ebben a pillanatban nem számít semmi, de semmi ezekből, amik itt sorakoznak a repertoárodban?

Lehet, hogy ilyenkor esténként megint jó lenne beszélgetni valakivel, aki ebben segíteni tud?

De lehet, már nem hiszed, hogy segítene bárki is?

Minden lehet.

De én azt mondom, ha gyerekként sikerült imába foglalni a vágyaidat, akkor miért ne sikerülne felnőttként?

Emlékszem akkoriban olyan nyugalommal aludtam el, amikor mindent megbeszéltem Istennel és elküldtem neki sajátos módon az álmaimat, kétségek nélkül.

Tudtam a lelkem mélyén, hogy hallja, mi több tudja is, hogy nekem mi a jó.

Akkor ezt biztonsággal tudtam. Ma pedig meg kellett tanulnom újra.

Meg kellett tanulnom hinni a létezésében, abban, hogy itt van, hogy bármikor tudok hozzá kapcsolódni és beszélni vele.

És nem úgy, hogy ez csak akkor működjön, ha vasárnaponként szépen felöltözve a templomba is lemegyek. Hanem csak egyszerűen tisztán. Csak Ő és ÉN. Csak mi ketten vagyunk jelen és beszélgetünk.

Van, amikor hallgat és van, amikor mondja és van, amikor kérdezi, és ez jó, nagyon jó!

De nélküle nem megy.

Vele kapcsolódni kell, mert akkor tudod lehámozni magadról a listaszerű felsorolásokat arról, hogy mire vágysz.

Elég, ha a szíved éli a vágyaidat, és amikor ez megtörténik, akkor Ő erre reagál a legjobb úton és módon.

Ha valóban készen vagy elengedni a listát és esténként a szívedből indulva beszélni vele és megmutatni, hogy mire vágysz, akkor Ő adja Neked majd a megfelelő időben.

Mindenki a biztonságot keresi, de ennél nagyobb, melegebb és békésebb biztonság nincs.

Ez a biztonság, a HIT.

Vizsgáld meg magad, mert ennek tisztának kell lennie!

Elvárások és a Hit
Tagged on:             

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük