Mai korkép: beragadva a múltban, félve a jövőtől, vegetálva a jelenben.
Olyan sok könyv és tanfolyam, önfejlesztő kurzus ír és tanít arról, hogy élj a mában, éld a pillanatot! Évekig járunk ezekre, éjjel-nappal olvassuk ezeket a könyveket és hallgatjuk az előadásokat, de mégsem sikerül a pillanatban lenni. Vagy amikor elkapjuk a pillanatot, megtartani nem tudjuk. Mindig a pillanatban lenni mégsem megy.
Vajon miért?
Valamiért az elménk úgy működik, hogy sokkal szívesebben tart meg fájó, negatív emlékeket, mint örömteli pillanatokat. A központi raktár az agyunkban, elménkben a legnagyobb „ rossz emlék”, fájó emlékőrző specialista… Talán egy fajta védelmi rendszer ez nekünk. De vajon mitől véd meg minket?
Megvéd egyáltalán vagy elválaszt minket maguktól?
Az élet egy kaland.
Mi választottuk ezt a kalandot. Akkor tehát ne hátráljunk ki a kalandokból, hanem élvezzük ezeket. És igazán élvezni a kalandos életet, akkor lehet, ha benne vagyunk a pillanatban. Beragadva a múltban nem tudsz a pillanatban lenni, félelmek nélkül.
Félelmek nélkül. A félelem beleragaszt minket a múltba, és a távol tart a jövőtől is, és végképp nem engedi élni a pillanatot.
Amikor dolgozunk magunkon, sok mindennel kell szembe nézni. Amikor meghozzuk a döntést, hogy változtassunk azon, ami nem jó, akkor elindulunk és megkezdjük a tisztogatást. Ez sajnos nem mindig fényes dolog, nem mindig örömteli érzés, de szükségszerű, mert változtatni akkor tudunk, ha felismerjük a lényeget.
A lényegi lényeg pedig sokszor olyan mélyen rejtőzködik, jól elásva, beágyazódva a nagy raktárban, hogy csak tudatos munkával lehet onnan kiszedni. Én mindig azt mondom, hogy érdemes. Sőt ennek van csak értelme, ha igazán élni akarunk.
Saját tapasztalataimat nézve, rengeteg mindent kipróbáltam már, rendkívüli elhívással kutattam hosszú éveken át az ismétlődések történeteit az életemben. Mindig mindenre volt magyarázat, de igaz megoldás sosem érkezett. Aztán megtaláltam magamnak a thetát. Magamnak és a családomnak, és most már másoknak is. Olyanoknak, akik igenis elfáradtak már abban, hogy ismételjenek, hogy megalkudjanak, hogy szenvedjenek, hogy csak úgy túléljenek, akik már unják a panaszkodást, a keserű éveket, akiknek már unalmas így az élet, akik unják, hogy mindig más a hibás, de ők sosem…
Az élet egy csoda
amit mi alakítunk, mi teremtünk. Ami ma csoda, az lehet holnaptól pokol is, és fordítva. Mindig minden rajtunk áll, azon az elhatározáson, azon a döntésen, amit mi hozunk: tudom és hiszem, hogy minden lehetséges számomra is, csak tenni kell érte.
Minden az első lépéssel kezdődik.
Kezd el ma a tavaszi nagy takarítást! Jelentkezz, írj vagy hívj! Ne ragadj be a múltadba, és ne félj a jövőtől! Éld a jelent, tisztán, szabadon, örömmel!