Mindig más a hibás.

 

Ismerős ez a mondat?

 

Az életem nagy részét azzal töltöttem, hogy pontosan tudtam, ki, mikor és hogyan rontotta el a mesémet, a világomat, drámaian szólva: tett tönkre az életemet…

Az életem minden szakaszában, gyerekkoromtól egészen felnőtt éveim közepéig, mindig határozottan meg tudtam fogalmazni, hogyan rontották el az életemet mások.

Olyan komolyan felépített ok-okozati összefüggéseket tudtam megállapítani, olyan vád-védőbeszéddel, amit gyakorlott jogi szakemberek is megirigyeltek volna.

De hiába láttam pontosan miért hibás, anyám, apám, a tesóm, a párom, a főnököm, a férjeim, a szomszédom, a kollégám, hiába summáztam a tényeket, sosem változott semmi.

Pedig mindenki meg is erősített az éppen aktuális probléma magyarázatában. A hozzám közel álló emberek ugyanúgy értették, amit mesélek, és tartották a világ legnagyobb szemétjének az adott embert, aki a fájdalmas tapasztalásokat okozta nekem.

Ettől én még határozottabban éreztem a hatalmas csalódást, és egyre erősödött bennem az érzés: milyen kegyetlen az élet, ha ennyi szemét ember van benne.

Gondolom ismerős érzések…

 

ki  ahibás

Rég óta tudjuk, mondja a tudomány is, hogy a gyermekkorban elszenvedett traumák ismétlik magukat a felnőtt életünkben. És amíg ezeket meg nem oldjuk, addig…

Ezt így gondolom én is, azzal pontosítva, hogy a fogantatás körülményei, a 9 hónap alatt megélt tapasztalások, és a mi korunkban és társadalmunkban olyan igazán kegyetlen módon történő világra jövetel, milyen nyomokat hagy bennünk, mindezek összessége nyomja meg a start gombot az élet nevű társas játékban itt a Földön. (A start gomb megnyomása picit korábban történik, de itt most nem is ennek a pontos időbeni meghatározása a lényeg).

Ha minden optimális, mert szerelemben fogantál, éppen annak vártak, ami vagy (fiú vagy lány), csodálatos volt a 9 hónap, egyedül érkeztél ( nem volt meg nem született ikertesód), tökéletes szeretet kapcsolatos volt anyával, akkor is ott van még a születés nem kicsi tortúrája, a megérkezés pillanatában drasztikusan elvágott köldökzsinór.

Gondold csak végig, amikor beindul a születés menete, a nő, akivel 9 hónapig békében és nyugalomban voltál, ordít, mint akit kínoznak, érzed a fájdalmait, kap mindenféle kémiai vackot, hogy jobb legyen, ezektől Te is „jobban” leszel, aztán sok-sok órán keresztül szenvedtek azért, hogy végre elő tudj bújni. Amikor ez sikerül, hatalmas a fény, hideg van, idegenek fogdosnak, elvisznek, hideg vízben megfürdetnek, rádobnak valami hideg cuccra. Később kiderül az volt a mérleg, vizsgálnak mindenhol, nyomkodnak, rángatnak, anya sehol, aztán betekernek valami rongyba, és visszavisznek hozzá, aki tökéletesen kimerült, fáradt, de azért örül Neked… Ha szerencséd van, megismered  a táplálás érzését hamar, amikor a cicijére tesznek, ha nincs szerencséd, akkor egy szenvedés a táplálás is, hiszen fáj neki, ha szopnál, nincs elég tej… idegen a hely…

ki  ahibás

amúgy meg a világ legszebb dolga a születés… amúgy…

Itt eddig a pontig már beszedsz annyi negatív információt, ami épp elég lenne, de még nincs vége.

Abból indultunk ki, hogy szerelemből fogantál, de mi van, amikor nem?

Mi van, ha csak egy baleset vagy? Hallottad már ezt a kifejezést?

Mi van, amikor más nemű gyereket várnak végig? Mi van, amikor nem vagy egyedül, és senki sem tud az elveszített ikredről? Mi van, amikor anya nem akart Téged? Mi van, amikor nem sikerül az abortusz, és mégis itt vagy? Mi van, amikor végig azt éreztetik veled ott bent, hogy nem kellene itt lenned? Mi van, amikor divatból császármetszéssel születsz? Mi van, amikor nem divatból császármetszéssel születsz? Mi van, amikor sokkal korábban születsz meg vagy sokkal később?

Mi van, amikor a tesód utál az első perctől?

Mi van, amikor anya utál az első perctől? Mi van, amikor apa utál az első perctől?

Mi van, amikor nem tud anya Veled mit kezdeni vagy apa?

Mi van, amikor örökbe adnak?

Számtalan kérdés, látszólag fájdalmas válaszokkal…

ki a hibás6

Mi van, amikor bekorlátoznak és anya és apa hitrendszereit szívod magadba a világról, a boldogságról, a boldogtalanságról? Mi van, amikor még nem tudsz szólni, hogy ez Neked nem jó?

Mi és hogyan épül beléd, és kezd el valahogy úgy működtetni, amiből csak azt érzed: ez nem jó Neked?

Amikor telnek az évek, anyától és apától megtanultál mindent. Amit nem tanítottak, megkaptad a DNS-ben. Éled azt az életet, amit tanítottak Neked. És ebben benne van sokkal több „tudás”, mint gondolnád: benne van mindaz, amit ők tanultak a szüleiktől, benne van, amit az adott kultúra tanít az ott élőknek, benne van mindaz a sok „fontos” program, hitrendszer, amit mindenki tud, ez a tömegeke tudata.

Egy idő után meg tudod fogalmazni, hogy anya szigorú, vagy kedves, szeret, vagy nem szeret, ki tudja fejezni a szeretetét vagy sem, apa játszik Veled, vagy sosincs ideje, hogy Veled időt töltsön. Egy idő után elvárásokat érzel: legyél jó gyerek, legyél okos, Te legyél a legjobb, a legokosabb. Érezheted azt is, hogy sosem vagy elég jó, sosem vagy tökéletes, és amikor nagyobb és nagyobb leszel, és már határozottan érzed, hogy ez nem jó Neked, akkor lázadni kezdesz és jönnek a konfliktusok.

Nem dönthetsz, nem választhatsz. Honnan is tudnád melyik suli a Neked való?? Honnan tudnád, mi szeretnél lenni? Ők tudják helyetted.

Amikor felnőtt leszel, pontosan tudod, hogy anya és apa hol hibázott. Pontosan tudod, szinte őket vádolva, hogy miért nem vagy Te boldog.

Aztán az élet ismétli önmagát, egy pont ugyanolyan apával, aki a férjed, vagy anyával, aki a feleséged, egy olyan főnőkkel, mint anya vagy apa, olyan kollégával, mint a családodból valaki… És jön az ismerős érzés: elrontották az életed.

A kegyetlennek tűnő igazság az, hogy senki sem rontotta el az életed, senki sem hibás abban, ha úgy érzed, elrontottad az életed.

Ha azt érzed, az életed egy tragikus utazás, néhány komédiával, vígjátékkal, és a tragédiák okozóját fel is tudod sorolni, akkor nem jó az irány.

Állj meg, vegyél egy mély lélegzetet, és engedd be magadba: TE TEREMTED A VALÓSÁGODAT!

A fogantatástól, a születésen át, a szüleidtől kezdve, a legelvetemültebb csalóért, akivel összehozott az élet, mind Te felelsz.

Te felelsz magadért, Te felelsz az összes történésért, nem más.

Mindent és mindenkit Te alkotsz meg magadnak.

Amikor ezt készen vagy elfogadni, akkor itt az idő, hogy rendbe hozd az elcseszett életed. Akkor fog ez sikerülni, amikor érted, hogy nem más a hibás.

Mielőtt ide érkezel, szerződést kötsz erre az életre Istennel, a Teremtővel.

Te választod a szüleidet!!!!!!!!!!!!! Mert Tőlük tudod a legjobban megtanulni, amit kell.

Szokták kérdezni, mi van asz anyósommal? Ő nem az én családom…. A gyerekeidben futó DNS miatt ők is a családi modell részei… A párodon keresztül őket is Te teremted, ahogy anyát is, aki vagy a legjobb anya volt számodra vagy a legnagyobb tanító a kegyetlenségei miatt. Apát is, aki a szigorúságával, a magasra tett mércével, mindazzal, amit Te hibának rósz fel neki: tanított Téged.

Vedd észre ezeket a tanításokat. Ezek nélkül nem lennél az, aki most vagy.

Nem tetszik, aki vagy? Változtass!!!!

Tetszik, aki vagy? Élvezd!!!

De ami nagyon fontos: Te döntesz arról, hogy akarsz-e megértést mindarra, ami történt, és ami zajlik!

Te döntesz arról, hogy akarsz-e változtatni!

Te döntesz arról, hogy akarod-e tudni, mit vállaltál erre az életre és miért ezekkel a szereplőkkel?

Vedd a kezedben az életed, vedd a kezedbe a sorsod!

Egy dolog biztos: az élet egy csodás, kalandokkal teli utazás.

Az öröm velünk született jogunk.

Sokszor, sokan veszítjük el az úton, de amikor megtaláljuk, újra az örömöt, akkor olyanok vagyunk, mint a most született kis gyerek, aki csodálja, ahogyan felkel a nap, majd este lenyugszik, aki áhítattal szívja magába az anyatejet és csodálja a világot, mert a világ egy csoda.

És csoda benne minden ember.

 

lelki társ

Ha úgy érzed, nem megy egyedül, de jóóóóó lenne…., ne habozz egy percet sem!  Ha úgy érzed, eljött az idő, akkor a személyes találkozás kapcsán elindulunk vissza, és felfedezzük, ezekből mit vállaltál Te. Mi az pontosan, ami akadályoz Téged abban, hogy megtaláld az örömöt,a boldogságot, az egészséget, a bőséget? A theta munkával ez mind lehetséges könnyen, ha valóban akarod a változást.

Várlak szeretettel!

Ki a hibás?
Tagged on:         

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük