Hálával teli a szívem…. Hálával teli a szívem, ha arra gondolok, hogy az isteni időzítésemben élem az életem. Mióta az eszemet tudom, meghatározom azt a közeget, ahol megjelenek és időt töltök. Amíg nem hittem magamban igazán, minden egyes pillanatban megkérdőjeleztem a létezésem fontosságát, lehetőségét, értékét… Visszagondolva életem eddig befutott ívére,
Ébren vagyok vagy álmodom?
Nem is tudom, hogy vajon ébren vagyok vagy még álmodom? Mindjárt csörög az óra, mindjárt kelni kell, pedig olyan jó volt az álom, amiből az imént ébredtem. Nem is tudom, hogy vajon ébren vagyok vagy még álmodom??? Hagyom magam sodródni, amikor újra lehunyom a szemem. Még pár perc biztosan van.