Valóban a helyeden vagy?

 

Sokan sokszor tettük már fel magunknak ezt a kérdést: valóban a helyemen vagyok? Ez az én életem?

Főként azokban a szakaszokban jelenik meg bennünk ez a kérdés, amikor valami nem jó, már többször érezted, hogy nem jó, ismétlődik a nem jó érzés bennünk.

Az egyik ilyen helyzet, amikor ez felmerülhet, a családi kör. Én gyerekként sokszor éreztem, hogy biztosan örökbe fogadhattak, mert senkire sem hasonlítok, de ez a kisebb baj lett volna… de senki sem értett meg. Mindenben más voltam, mint a szüleim vagy a testvérem. Nem volt jó érzés, hiszen egészen sokáig „kakukktojásként” éltem. Tulajdonképpen ez ma is így van, csak már pozitív élményekkel élem ezt a helyzetet.

Aztán a másik kényes terület családon belül maradva, a párkapcsolat. Elsőre biztosan és határozottan választunk anyai vagy apai minta alapján társat. Miért is? Mert a lányoknak apa az első férfi minta, a fiúknak anya az első női minta. Ha esetleg nagyon rázós, és erőszakos volt a kapcsolat a szülőkkel, akkor fordulunk az ellentétes minta felé, de ez sokkal ritkább.

És aztán persze sok-sok év mire kiderül és beismerem magamnak, hogy ez azért annyira nem . Amikor azt hallod, hogy tiszta anyád vagy, vagy tiszta apád vagy, és nem esik jól, akkor az már az a pont, amikor valóban meg kellene állni.

A DNS minták öröklése miatt talán reménytelennek tűnhet ezen változtatni, de nem az. A DNS-en kívül hozzuk még azokat a programokat, és hitrendszereket, amelyeket a szüleink is hoztak magukkal. A kérdés, hogy ami azokból nem jó, szeretnéd-e? Amikor azt mondod nem, már elég volt ezekből, akkor tudunk segíteni, és ezeket a programokat és hitrendszereket lecserélhetjük a tudat alattiban.

Nagyon sokszor előfordul az is, hogy felcserélődnek szerepek a családban. Ha adódik egy tragédia, ahol az egyik szülő korán meghal, akkor a gyermek belép a helyébe, mint apa vagy anya, és átveszi ezt a szerepet. Látszólag szép dolog, de csak látszólag.

Hiszen ettől a pillanattól kezdve, már nem  a Te életed éled, hanem kötelességből, felelősség felvállalásból az övét… Sokszor fel sem tűnik évekig, de mégis megborul a családi rendszer. Ilyenkor nagyon fontos, hogy a visszarendeződés megtörténjen.

 

valóban a helyeden vagy

 

Például édesapa meghal, amikor olyan 10 éves lehetsz. Mi történik? Fel kell dolgozni a fájdalmat, meg kell tudni gyászolni és elengedni. Hát ez szinte sosem sikerül egyedül. De ha mégis, mert fut Nálad, hogy az idő mindent meggyógyít, akkor így is lesz. Sok idő… Majd ott marad anya egyedül, veletek gyerekekkel.

Mit teszel ösztönösen? Belépsz apa helyére, mert Te vagy a legidősebb, és ezzel átveszed az apai feladatokat. És ettől a pillanattól elveszett a Te saját életed, és közben felborítva a testvéri kapcsolatokat is, megindul egy olyan folyamat, amiben senki sem érzi jól magát. Megjelenik a testvérharc, nem tudsz igazán harmonikus párkapcsolatban élni, mindenkiért Te felelsz, de ez agyon nyom stb…

Például elválnak a szülők, ott ugyanez meg tud történni, csak nem ennyire erős energiákkal. Apa elhagyja a családot egy másik nő miatt. A lányok ilyenkor viszik a boldogtalanság receptjét genetikailag és a látott minta alapján.

Mi futhat ilyenkor a mélyben?

„ Nem hiszek a szerelemben”

„Nem hiszek a párkapcsolatban”

„Anyának / Apának sem sikerült, nekem miért sikerülne?”

„ Hazudik mindenki mindenkinek”

„A férfiak/ nők hazugok”

„ Minden férfi szemét”

„Minden nő szemét”

„A nők kurvák”

„ Küzdelem a házasság”

És sok hasonló…. És amikor ezek futnak, akkor Te nem tudsz sem a helyeden lenni, sem harmóniában élni.

Miért? Először is, mert nem vagy a helyeden valóban a családi modell szerint, másodszor pedig azért, mert beültek mélyre olyan programok, melyek ezt meg is akadályozzák.

Szeretem, amikor a theta munka során ezekre rálátunk együtt a velem együtt dolgozóval. Szeretem, amikor fény derül a sötétségben, mert ilyenkor minden ott abban a pillanatban megváltozhat, meggyógyulhat. Van olyan, amikor azonnal és az maga a csoda. Abban a pillanatban, amikor tisztán látod, hogyan és hova tolódtak el a szerepek, akkor megindul a gyógyulás. Visszarendeződik a családi mező, Visszaállsz a helyedre, kidolgozzuk a tudat alatt futó negatív gondolataidat, hitrendszereidet, és élhetsz végre boldogan.

 

A harmadik ilyen rázós terület: a munka.

valóban a helyeden vagy

 

Amikor azt mondod, hogy nem jó ez már nekem. Nem ezt szeretném csinálni, és visszanézel, hogyan kerültél arra az egyetemre és hogyan és miért jutottál el eddig a pozícióig, akkor megláthatod a valóságot.

Orvos lettem, ügyvéd lettem, mert nálunk mindenki orvos vagy ügyvéd. Apám is arra az egyetemre járt. A barátnőimmel nem akartunk elszakadni egymástól, és jó buli együtt egyetemre menni. Ja, hogy ez nem az én világom? Az nem baj, de együtt vagyunk és majd lesz valahogy.

Vagy ami a legkritikusabb, hogy 18 évesen szinte senki sem tudja, hogy valóban mi szeretne lenni, ha majd nagy lesz… de a befolyásoló hangadók terelnek minket: szülők, barátok szomszédok…

18 évesen sem és sokszor 40 évesen sem tudja az ember, hogy mit szeretne.

Ez pedig nagy baj! Ne hagyd magad! Ne élj le úgy egy életet, hogy elfogadod, nem vagy a helyeden!

Tegyél érte, hogy ott legyél! Akard és engedd meg magadnak azt a változást, hogy ott lehess, ahol a lelked mélyén, a szíved mélyén lenni szeretnél.

Sok területet érint ez a kérdés, szinte mindet.

Én azt kívánom, hogy vedd a kezedbe az életed még ma, és kezd el a valódi munkát magad miatt, magadért!

Ha pedig azt érzed jó, jó, jó, de hogyan?

Segítek, de az első lépét Neked kell megtenni!

valóban a helyeden vagy

 

Jelentkezz most az első konzultációra!

Hívj vagy írj! Jelentkezz most!

Valóban a helyeden vagy?
Tagged on:             

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük