Tudom milyen érzés, hogy a munkám és a magánéletem egyensúlyban van!
Ez egy theta letöltés, amit én magamnak is letöltöttem miután végig vezettem magam azon az úton, hogyan is billent ki ez az egyensúly, de legfőképpen miért?
Szinte mindenkit foglalkoztat ez a kérdés manapság.
Vannak, akiket azért, mert nincsenek a helyükön. De mikor nem vagyunk a helyünkön?
Ha magánéleti problémák vannak a háttérben, akkor ez kihat a munkára. Ilyenkor az ember menekül a munkába. Munkamániás lesz, és ott váltja meg azt a világot, amit otthon nem tud. Persze nem könnyű utat választott, de legalább érheti sikerélmény, ami otthon nem.
Ez nagyon gyakran előfordul. Mondhatjuk, hogy férfi betegség, de magamról tudom, hogy nőkkel is előfordul. Sajnos hosszú távon komoly kiégéshez vezet, ami aztán tovább gurul más életterületekre, mint egészség vagy emberi kapcsolatok.
Amikor a munkahelyi stressz átveszi az uralmat a testünk felett, akkor a legenyhébb alvászavaroktól kezdve a legdurvább tragédiákig bármi megtörténhet. Kezdődik, mondjuk emésztési zavarokkal, ami aztán hozza magával azt a diszkomfort érzést, amivel végig húzni egy napot, majd heteket és hónapokat, szinte pokoli. Az alvászavar is erős tünet. Az agy nem képes leállni, állandóan pörög, ezért a nyugodt, pihentető alvás, lehetetlen cél. Aztán jön az idegrendszer fáradságából adódó megszámlálhatatlan betegséghalmaz: pánikbetegség, idegösszeomlás, depresszió, szívinfarktus, stroke és nincs megállás…
Amikor valaki azért nincs a helyén, mert nem a saját útját járja, amiről már írtam is korábban, akkor ez az érzés nagyon megnehezíti az örömteli munkavégzést.
Ez is kórtünet manapság.
Hogy miért nem lépünk a saját utunkra? Mi tart minket ettől vissza attól, hogy megvalósítsuk az álmainkat? Rengeteg dolog, amiről már esett szó korábban szintén.
Tanult formák, elvárások, családi elvárások, szülői elvárások. Amikor egy gyermek az apja vagy anyja meg nem valósult álmait kell, hogy megvalósítsa, az nagyon nehéz helyzet. Sokszor láttam ilyet is. Amikor azért lesz valaki orvos, mert apa is az volt, sőt anya is. Amikor azért leszel az, aki vagy, mert erre tereltek, hiszen a mi családunkban mindenki jogász, orvos, de minimum vezérigazgató… A mostani 50 körüli korosztály esetében ez évtizedeken tartó társadalmi automatizmus volt.
Ma nagyon sok, hihetetlenül sok olyan emberrel találkozom, akik most szeretnének gyökeresen változtatni, de a félelmek és sok minden egyéb tudatalatti program visszatartja őket.
Az is gyakori oka az egyensúly megbomlásának, amikor nem akarjuk tudomásul venni, hogy változunk, hogy változik az értékrendünk, hogy változik az ízlésünk, hogy változik az étvágyunk és mindenünk.
Amikor egy gyerek változik, azt természetesnek vesszük, hiszen gyerek és az a dolga, hogy nőjön fel. De mi felnőttek ugyanígy változunk.
Ebben az energetikában, amit pedig most élünk, mondjuk úgy 5 éve, rengeteg változás van.
Nehéz a helyzet, ha egy multi gépezetben szolgáló egyénről beszélünk, mert ott nagyon sok minden köt, ami miatt nem lehet szabadon szárnyalni… Akik ezt az utat járják, mind ismerik. De van egy biztos nagyvállalati háttér, ami a legfontosabbnak hitt biztonsági hálót tartja, az anyagi biztonságét. Ezért itt általában hosszú éveket töltünk vagy nagyon rövidet. De ebben az üzemmódban is lehet egyensúlyt találni, ha tisztában vagyunk azzal, miért vagyunk ott. Mi a jó nekünk abban? Hogyan szolgál ő minket?
Amikor saját vállalkozásról beszélünk, akkor lépésről lépésre haladva építjük fel a vállalkozásainkat és éljük meg vele együtt a gyerek betegségeket. Nagyon nehéz ebben az esetben egyensúlyban lenni, mert ha kezdő vállalkozásról van szó, akkor igen sok energia kell az elején. Annyira sok, hogy észre sem vesszük, hogy már jól fut a szekér, mi is futunk vele, csak közben már alig élünk… Ilyenkor jön a pont, amikor meg kell hozni döntéseket, melyekkel könnyíteni tudunk az életünkön: feladatdelegálás, új munkatársak, külső erők bevonása stb…
Ez persze rengeteg kérdést vet fel: bizalom, szakértelem, kontroll, irányítás, pénzügyi alkalmasság és sorolhatnánk. Aki már megélte ezeket, mind tudja, hogy számtalan akadálynak tűnő gondolat szabhat gátat a lépéseinknek.
Én hiszek az egyensúlyban, mert élem is ezt. Persze én mérleg vagyok, így ha valakit igazán zavart az egyensúlytalanság, akkor az én voltam.
Szóval létezik egyensúly a munka és a magánélet között.
Igazán akkor lesz tartós ez az egyensúly, amikor megnézzük az okokat, amik kibillentették, és ha már megnéztük, akkor érdemes ki is takarítani őket onnan, ahol találtuk. És ezek leginkább olyan tanult programokban futnak, amelyek egy része tudatosan mozgat minket, de a túlnyomó részük mélyebben fut, lent a tudatunk alatt.
Éppen ez a téma egy marketing szakember http://www.sebokrita.hu/rolunk-szol/munka-vagy-maganelet/, és egy coach szemszögéből is érdekes lehet: http://www.intuitivcoaching.hu/?p=173
Ha nincs meg az egyensúlyod, de szeretnéd, akkor segítek, ha Te is szeretnéd!